Az emlékezet fejlesztése

Az ember az emlékezés révén teremt kapcsolatot a múlt és a jelen tapasztalatai között. Az emlékezeti tevékenység biztosítja tehát megismerésünk és pszichikumunk működésének folyamatosságát. Egyaránt fontos szerepe van a közvetlen és a közvetett tapasztalatszerzésben, nélküle ugyanis nem valósulhatna meg az érzékelés-észlelés, de a gondolkodás sem.

Ismereteink ugyanis nemcsak eredményei, hanem eszközei - előfeltételei - is az újabb megismerésnek; ahhoz, hogy ezt a szerepüket betölthessék, be kell vésnünk, meg kell őriznünk, és szükség esetén fel kell idéznünk őket.

Az emlékezés folyamata az embert körülvevő világra, az embert érő hatásokra épül. Ezek a hatások, érzékleti képek alakulnak át emlékképekké, amelyek aztán a későbbiekben vagy élénken, vagy halványan jelen vannak tudatunkban, és amelyekre vissza tudunk emlékezni.

 

Az emlékezés lehetővé teszi, hogy eddigi ismereteinkhez az újat hozzákapcsoljuk, régi tapasztalatainkat elraktározzuk, s megfelelő időben felelevenítsük.

 

A tanulást segíti:

ˇ         motiváció: mennyire fontos az a bizonyos információ számunkra

ˇ         koncentráció: mennyire tudunk csak erre figyelni

ˇ         ismétlés: minél többször foglalkozunk vele

ˇ         asszociáció: minél inkább tudjuk a megjegyzendő dolgot korábbi ismereteinkhez kötni, annál könnyebben megjegyezzük.

 

A képzetek

A képzetek fakóbbak, halványabbak elvontabbak, mint az eredeti észleléseink. Elmosódnak az idő hatására, de nem miden embernél egyforma az elfakulás. Előfordul, hogy egy-egy tárgy, jelenség egészében felidéződik bennünk, anélkül, hogy annak részleteire egyáltalán emlékezni tudnánk.

A képzetek annyifélék, ahányfélék az észlelések, az érzékszervekhez kötötten, de nem csak tárgyi szemlélet útján jöhetnek létre, hanem beszédingerek nyomán is.

§  motorikus emlékezés (szokások és mozgási készségek képződésében fejeződik ki)

§  képszerű emlékezés (érzéki benyomásokon alapuló, pl. valamely ember arcvonásainak a megjegyzése, felidézése)

§  értelmi-logikai emlékezés (szóbeli jellegű, logikai összefüggéseket megragadó)

§  emocionális emlékezés (érzelmek felidéződésében megnyilvánuló)

 

A képzetek keletkezése

 

A képzetek keletkezhetnek önkéntelen és tudatosan. A tudatosan idéz fel képzeteket a festő, ha a régebbi tapasztalatinak egyes részeit akarja maga elé idézni, hogy, azután ezeket bedolgozza a képeibe.

ˇ         Bizonyos tapasztalatokat kiválasztunk, kiemelünk a szemléleti tartalomból: azaz szelektálunk. Érdeklődésünk, szándékunk alapján tesszük.

ˇ         Egyes elemeket kiemelünk, és képzetekké összesítünk, valamely egységnek alárendelve, hogy a mellékes jegyektől elkülönítsük. A konkréttól való elvonatkoztatás első lépcsője!

A képzet nemcsak az emlékezésben, hanem a képzelet (fantázia) működésében is alapvető szerepet tölt be!

 

Az asszociáció törvénye

Hasonló vagy ellentéte, térben vagy időben kapcsolódó képzetek egymást felidézik.

Az asszociáció erősségét növeli az együtt előfordulás gyakorisága. Az asszociációs kapcsolatok közül az az erősebb, amely frissebb. Ha olyan élményeket idézünk fel, amelyek tartalma együttesen raktározódott el, egymás előidézését segítik.

 

 

Az emlékezés elemei és folyamata

 

A bevésés, megőrzés, és a felidézés (reprodukció) az emlékezés alapfolyamata. Az alapos, jó bevésés, könnyebbé teszi a rögzítést, mindez pedig a felidézés folyamatát segíti elő.

1.      Bevésés (rögzítés)

      A bevésés módja:

ˇ         Mechanikus: asszociatív kapcsolatok ismétlődése útján való megerősítés. Pl. számok, felsorolás megjegyzése.

ˇ         Gondolati: legfőbb feltétele a megértés. Pl. bonyolultabb összefüggés.

 

 

 

 

A bevésés függ:

 

ˇ         Idegrendszeri állapottól, a figyelem állapota szoros összefüggésben áll, a szándéktól, akarattól, pl. célként kezeljük el a bevésést, mint szándékot.

ˇ         Az egyén személyi adottságaitól, érdeklődésétől. Újdonságot, vagy az érdekeinkkel összefüggőt, könnyebb bevésni. Erőtejesebb a bevés, ha többoldalú érzékszervek hatására támaszkodik. A bevésést tevékenység kíséri, eredményesebb!

ˇ         A sikere az eddigi ismereteinktől, illetve attól, hogy az új benyomás a régiekhez hogyan illeszkedik. Az ereje függ az ingerhatás erejétől. Minél erősebb, és hosszabb ideig hat ránk az inger, annál erőteljesebb, mélyebb lehet a bevésés.

ˇ         Logikai kapcsolatoktól, asszociációktól, amelyek segítségével a szavakat, szavak csoportját rendszerét általánosítások formájában tudjuk bevésni. A sikeressége a tevékenység arányában növekszik. Pl. amikor írással, rajzolással, sémákkal kísérjük a bevésést.

ˇ         A bevésés függ a személy és a bevésendő anyag közötti kapcsolattól is. Szelektív emlékezet: az érdeklődési körének megfelelően emlékezik, illetve vési be a kapcsolatokat. A bevésés mélységét, és tartósságát is befolyásolja a személyi beállítódás.

A mechanikus, nem logikus bevésés sokszor nagyobb erőfeszítést kíván tőlünk, mint a produktív, a rendszerbe foglalt, gondolkodással feldolgozott bevésési forma. 

 

 

2. A megőrzés és a felejtés

A megőrzés és a felejtés azonos műveletnek két oldalát jelenti, egymással kölcsönös kapcsolatban álló jelenségek. A megőrzésnél azt keressük, ami a tanulás után megmaradt, míg a fejtésnél arra vonatkoztatunk, ami a tanultakból időközben eltűnt.

A tárolás időtartama szempontjából megkülönböztethetünk rövid és hosszútávú emlékezetet, attól függően, mennyi ideig kell megjegyeznünk az adott információt.

ˇ         A rövidtávú emlékezés csak néhány másodpercig, percig tart. Idetartozik még, a munkamemória is, amelynek segítségével a részinformációk rövid ideig tartó tárolása révén összetett feladatokat meg tudunk oldani.  

ˇ         A hosszú távú emlékezés időskálája  percektől évekig terjed.

 

A megőrzés folyamatának változása

ˇ         A tartalom leegyszerűsödése: a részletek eltűnnek

ˇ         A tartalom racionalizálása: nem világos részeket az egyén ismereti alapján kiegészít

ˇ         Kiemelés, hangsúlyozás: a válogatás, és rendszerezés alapján egyes részek domináns jelentőséget kapnak.

A megőrzés függ:

ˇ         A bevésés mélységétől, az igerendszer állapotától.

ˇ         Érzelmi állapottól, az érdeklődéstől, beállítódástól.

ˇ         A mechanikus és a gondolati úton bevésett ismeret arányától, mennyiségétől.

ˇ         A tanulás előtt és után mivel foglakozunk.

A megőrzés sikeressége nem csak az ismétlés mennyiségétől függ, hanem azok időbeli eloszlásától is. A megőrzés annál eredményesebb, minél nagyobb mérvű közvetlen cselekvéssel van összekapcsolva.

Az eredményes megőrzés érdekében feladatokat, szempontokat kell adni az ismétlés számmára, amelyek lehetővé teszik az általánosítást.

Figyelem: A megőrzés egyes emléknyomokat előnyben részesít, másokat viszont kiolt. Bizonyos számú ismétlés után ellenkező folyamat indul el, gátlások sorozatát hozza létre. Ezek az egyhangú ismétlések, ezért fontos, az ismétlés időbeni helyes megszervezése is!

3. A reprodukció (felidézés)

A reprodukció sikere függ, a szervezet mindenkori állapotától: fáradtság, idegi feszültség negatívan befolyásolja.

A reprodukció is lehet önkéntelen (szabad asszociációk) és akaratlagos (tudatos emlékkeresés). Szelekció is fellép, és néha akaratlan asszociációk bukkannak fel bennünk, és jelen vannak, (perszeveráció), ismételgetés. Erős érzelmi színezettel kísért benyomások, és nem tudunk tőle szabadulni, pl. sérelem setében.

A reprodukciót nagymértékben meghatározzák az egyéni sajátosságok, az érdeklődés, személyi érdek, érzelmek, élethivatás, stb.

Az emlékezés fajtái és egyéni sajátosságai

ˇ         A bevésés gyorsasága pl. egyszeri hallás után nagy terjedelmű anyag.

ˇ         Megőrzés tartóssága pl. gyorsan tanul, de hamar felejt.

ˇ         A felidézés pontossága pl. gyorsan tanú, de pontatlanul.

 

Összeállította: Katona Erzsébet gyógypedagógus
                        E-mail: katona.erzsebet@alitera.hu                                                 
2009. április