Beszédfejlesztés

 

 

 

A beszéd a személyiség egyik legfontosabb megnyilatkozási módja; tükör, mely a személyiségről nagyon sok lényeges vonást tár fel.

 

Beszédünknek vannak adott, nem változó elemei, de vannak változóak, változtathatóak. Az utóbbiaknak köszönhetően beszédünk – kisebb vagy nagyobb léptékben – egész életünkön át változik, alakul.

 

Ez teszi lehetővé azt, hogy a beszédünk minősége javítható legyen: az esetleges hibák, döccenők lassan-lassan irányított, rendezett (beszéd) megnyilatkozássá szelídíthetők. Megtanulhatjuk uralni a tempót, a hangot, a hanglejtést, a jobb minőségű beszéd gyakorlás útján érhető el.

 

A beszéd annyira természetes emberi megnyilvánulás, hogy nem is figyelünk nehézségeire. A beszédnek egyébként is vannak automatizált elemei, részben ilyen pl. a kiejtés, a hangképzés. Ennek megvannak a maga előnyei. A kiejtés esetében az automatizáltság pl. azt jelenti, hogy nem annyira mondanivalónk formája köti le figyelmünket és energiánkat, hanem inkább annak tartalma. Csakhogy az automatizáltság oda is vezethet, hogy egyre kevesebb figyelmet szentelünk a formának (kiejtésnek, hangképzésnek), aminek következtében ezek a formai jegyek a beszéd minőségének, tartalmának rovására mennek.

 

 

A beszédtevékenység összetett folyamat, négy fontos összetevője van: a légzés, a hangadás, a kiejtés és a kifejezés.

 

Beszédszerveink bizonyos tulajdonságait örököljük: esetleg –  hogy a negatívumokra szorítkozzunk – a rossz hangadottságot, a torz fognövést, sőt akár a nyelvmozgás ügyetlenségét, a labilis beszédtempót is. Velünk született adottságainkat azonban fejleszthetjük; levetkőzhetjük otthonról hozott ejtéshibáinkat, rossz beidegződéseinket, sok gyakorlással enyhíthetjük beszédhibáinkat.

 

 

§  A légző gyakorlatok célja a nagy kapacitású rekeszlégzés kialakítása és automatikussá tétele. Fontos a hangtalan belégzés begyakorlása, a levegő beosztásának biztos kialakítása, és az egyenletes hangadáshoz szükséges kilégzés szabályozása.

§  A hangadó gyakorlatok célja az ideális középhangsáv felismerése és kimunkálása, az erőteljes – de nem erőltetett – mellhang kialakítása, a görcsmentes hangerőfokozás megtanulása és a hangadás egyenletességének megteremtése az egész hangterjedelemben.

§  A kiejtésgyakorlatok célja a magánhangzók és mássalhangzók pontos, tiszta ejtésének kialakítása, a hangkapcsolatok szabályos ejtésének gyakorlása, a szabályos beszédritmus megteremtése és a pergő, tiszta szövegmondás kialakítása.

§  A kifejező gyakorlatok célja a szólamegységek felismerése, a szövegértelmezés jártasságának kialakítása és a hanglejtés-variációk gyakorlása.

 

A beszédtechnikai gyakorlatok egyúttal személyiségfejlesztő, koncentrációs gyakorlatok is. A beszédtechnikai gyakorlatok során meg tanulhatunk összpontosítani, és kialakíthatjuk azt a beszédet, amely később – külön odafigyelés nélkül is – szolgálja munkánkat.

 

 

A kifejezés

 

A beszéd "egészét" alakító, gazdagító, érthetőbbé tevő szünetek, tempóváltások, hangszínváltások, hangmagassági vagy dinamikai fokozások és csökkentések, a hangsúlyok és hanglejtések rendszerét nevezzük mondat- és szövegfonetikai eszközöknek.

 

 

Mondanivalónk – kifejtés közben – mondatokból fölépülő nyelvi-logikai egységekbe rendeződik. Ezekből a kisebb-nagyobb egységekből áll össze a beszédmű. A mondatokban és az egységeken belül is szintek és tömbök sora alakul ki, melyeket – a jobb érthetőség érdekében – mondat- és szövegfonetikai eszközökkel kell egyértelműen jelezni, érzékeltetni.

 

 

§  A hangszín vagy hangminőség a beszédhangnak egyénenként változó jellemző – s bizonyos határok közt változtatható – sajátossága. A hangszín változásai fontosak. A világosabb hangszínnel kiemelhetjük a fontosabb részleteket, a sötétebb hangszínnel háttérbe szoríthatjuk a lényegteleneket. A világos hangszín kifejezheti az örömet, a sötétebb a bánatot is.

 

§  A hangmagasság függ a hangszalagok hosszától és feszességétől, illetve az általuk meghatározott rezgésszámtól. A hosszabb hangszalagok mélyebb, a rövidebbek magasabb hangokat hozhatnak létre. (A férfiak hangszalagja átlagosan 18–29 mm, a nőké 12–20 mm.) Hangszalagjainkat lazíthatjuk vagy feszesebbre húzhatjuk, így akaratlagosan mélyítve, illetve magasítva hangunkat. Az általunk használt hangmagasságokat – a legfelsőtől a legalsóig – nevezzük hangterjedelemnek.

 

§  A hangfekvés hangterjedelmünknek az a – több hangmagasságot is magába foglaló – sávja, amelyben a beszédünk egységei rendszerint megvalósulnak. Általában három hangfekvést használunk: a középsőt, az alsót és a felsőt. Kívánatos, hogy mindenki olyan hangfekvésben beszéljen, amely leginkább megfelel egyéni hangterjedelmének. Ezt a fekvést nevezzük középfekvésnek, középhangsávnak. Szükség esetén (értelmi vagy érzelmi okokból) ettől hangfekvés váltással lefelé és fölfelé is eltérhetünk.

 

§  A dallam a magyarban alapvetően a mondatokhoz kapcsolódik. A mondatok dallamát elsősorban logikai-nyelvi, vagyis értelmi mozzanatok határozzák meg. A dallamnak, a dallam módosulásainak tehát értelem megkülönböztető szerepe is lehet. Beszédünkben például fent hagyjuk, nyitva hagyjuk a dallamot, ha közlésünk befejezetlen (Megállt...), bezárjuk, ha közlésünk befejezett (Megálltam az ajtó előtt.) stb.

 

§  A hangerő is fontos jellemzője beszédünknek. A beszéd hangereje függ a beszédhelyzettől, a beszélő szándékától és érzelmeitől is. A hangerőt a kiáramló levegő nyomásának növelésével, illetve csökkentésével tudjuk szabályozni.

 

§  A hangsúly is a hangerő növekedésével függ össze, s elsősorban a nyomatékosítás funkcióját tölti be. Kétféle hangsúlyt különböztetünk meg: a mondathangsúlyt és a szakaszhangsúlyt. A mondathangsúly a magyarban a mondat értelmével és szerepével függ össze, ezek függvényében kötetlenül változtatható.

 

A szakaszhangsúly a mondatokat alkotó szószerkezeteket fogja egybe, illetve különíti el. A fontosabb hangsúlyozási szabályok közé tartozik például az ellentétpárok hangsúlyozása (Nem loptam – vettem.), mondandónk párhuzamos elemeinek kiemelése (Sem utódja, sem boldog őse...), illetve a közlés új elemeinek hangsúlyozása is.

 

§  A hangsúlyozásban többféle hibát követhetünk el: agyonhangsúlyozhatjuk, hangsúlytalanná tehetjük beszédünket, de gyakori a téves hangsúlyozás is. Különösen az utóbbi félreérthetővé teszi mondanivalónkat. Ezért fontos, hogy mélyedjünk el a szövegben, keressük meg a szólamegységeket, a hangsúlyos szavakat, mondatrészeket, hogy helyes hangsúlyozásunkkal is segítsük az előadott szöveg minél teljesebb megértését.

 

§  A tempó (a beszédsebesség és a ritmus) egyénenként és beszédhelyzetenként eltérő lehet. A tempóváltásnak a beszéd egészén belül fontos szerepe lehet a tagolásban és a kiemelésben. Az indokolatlanul lassú vagy gyors beszédtempó nehezíti a megértést.

 

§  A szünet is a beszéd zeneiségét erősíti. Funkciója a beszéd tagolása, gondolati- logikai-nyelvi viszonyainak érzékeltetése.

 

A tempóváltásokból és a szünetekből áll össze a beszéd sajátos, a beszédhelyzetre jellemző ritmusa, ami nyelvünk szépségének is egyik forrása.

 

„A kifejezés eszköze magam vagyok!”

Montágh Imre

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Összeállította: Katona Erzsébet gyógypedagógus

                        katona.erzsebet@alitera.hu